Tehát legkívül van a test. Minden földi élőlénynek van teste. Ahhoz, hogy a test élővé váljon, kell hogy legyen lelke. Tehát a lélek testet ölt, inkarnálódik – ez nem egy szép kifejezés – élő, anyagi formát vesz fel, – ez így már jobb és helyesebb is. Mondhatjuk úgy is, hogy a Föld keblében a lélek jelenlétével az élettelent időlegesen és ciklikusan élővé teszi. Persze a lélek élettelen formában is lakhat, és mivel nem anyagi természetű, külső forma nélkül is létezik.

A lélek kilétét keresve megszületik, illetve életenergiát hoz az egysejtű vagy valamilyen primitív lénybe. Amikor kiéli a szűk korlátok adta tapasztalati lehetőségeket, elhagyja a testet, és egy lépcsővel feljebb lép. Testet ölt mint növény.

Tehát itt van egy növény. Van teste és persze lelke, a vitális lényből is van neki valamicske, hiszen élni akar, a fény felé nő, szép virágaival a rovarokat magához csalja megtermékenyítés céljából, a magjait megfelelő módon és időben hullajtja stb.  De korlátozott mozgásképessége folytán élni akarását nagyon korlátozottan tudja kifejezésre juttatni. Kiszolgáltatott, az életért szinte képtelen harcolni. A lélek, megszerezve a korlátolt lény által nyújtott tapasztalatait, elhagyja testét, elszárad, vihar tépi ki stb. Aztán felsőbb fokon ölt testet, vagy születik újra, ha úgy tetszik, állatként.

Itt van tehát az állat. A fejlődésben ezen a ponton egy hatalmas ugrás van, mert az állati lény esetében a vitális lény teljes pompájában tündöklik. A legfontosabb fejlődési jellegzetesség, hogy megjelenik és kifejlődik a dinamizmus. Az állat mozgásképessége vitális lényének teljes kinyilvánulását teszi lehetővé. Mi is a vitális lény? Elsősorban az életfenntartó ösztönök, mint táplálék megszerzés, fajfenntartó ösztönök, szexualitás lakhelye. Az ezek eléréséért folyó harc, tehát a brutalitás, az agresszió is itt laknak. Mint tudjuk, különböző állatfajokban bizonyos tulajdonságok különböző mértékben, vagy egyáltalán nem találhatók meg. (lásd: ragadozók és növényevők, csordában élők és magányosak.) Ezért az állatvilágban a lélek számára számtalan lehetőség nyílik különböző tulajdonságok elsajátítására, fejlesztésére, tapasztalatok megszerzésére. Vannak lelkek, akik többet, vannak akik kevesebbet időznek az állatvilágban. Buddháról például azt hallottam, hogy nagyon sok állati inkarnációja volt, ezzel szemben viszont emberi életeinek száma alacsony. Tehát itt is ugyanaz a helyzet, mint az előző lépcsőfokokon, amikor a megszerzendő tapasztalatok összejöttek, akkor a következő születés egy lépcsővel feljebb történik. Jelen esetben az emberi testben.

Itt az ember, az teremtés úgynevezett csúcsa. Most már tudjuk, hogy miből is áll az emberi lény. Legkívül a test, aztán a vitális lény, aztán egy új dolog, az értelem, azon túl a spirituális szív, és legbelsőbb világunkban a lélek.

A test mindenki számára felfogható. Mindnyájan látjuk, nem kételkedünk létében, megfogható, materiális. Érzékszerveinken keresztül nagyon is tudunk vele azonosulni, gondoljunk csak pl. a különböző fájdalmakra. A legprimitívebb gondolkodás a test-tudat. Ebben a tudatban a test az életcél. Az a tied, amit megeszel és megiszol, hirdeti a test-tudat. Testünk születése létünk kezdete, testünk halála – még rágondolni is szörnyű és félelmetes – létünk vége. Ezt közvetíti test-tudatunk. A tiszta test-tudatban az ember mindent felad, csak menthesse életét. Nincs erkölcs, nincsenek elvek, csak a túlélés a cél, mert a halálfélelem mindent ural. De azért testünknek bizonyos mértékig urai vagyunk. A mozgásképességünkkel tudjuk testünket uralni, fejleszteni. De az uralmi helyzetünk is behatárolt. A test ugyanis, mint anyag, a kőzetből ered, a mozgásképtelenségből, ami a testben mint tunyaság, lustaság nyilvánul meg. Ez pedig, mint tudjuk, nagyon sok dinamikus szándékunkat kettétöri, hogy enyhén fejezzem ki magam. A test teljes uralása, a test teljes átalakítása a lélek egyik, még meg nem valósított célja.

Az ember ősi korszakában a test-tudat volt a meghatározó. Az értelme nem volt elég fejlett, akkor csak a test ereje számított. Aki erősebb volt, az volt a főnök, aki ezt nem fogadta el, azt agyonverte a főnök. Egyszerű. A test erejének, szépségének csodálata a görögöknél érte el csúcspontját, ahol a gyenge, egészségtelen csecsemőket meg is ölték, hiszen szégyent hoztak volna a családra. Ott egyébként nekem sem lett volna esélyem, lévén, hogy nagyon nyeszlett bébi voltam.

Gunagriha (Sri Chinmoy tanítványa)

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja