Hogyan győzzük le a hibáinkat?

Ó minden hibám megbocsátója,
Bocsáss meg nekem!
Szívemben új remény van születőben.
Mától fogva azért fogok sírni,
Hogy a Tökéletesség
Szépség-gyönyörévé növekedjek.

Kérdés: Mit kell tennünk, amikor felismerjük, hogy súlyos hibát vétettünk az életünkben?

Sri Chinmoy: Ha tudatosan vagy öntudatlanul hibát vétünk, azonnal megbocsátásért kell sírnunk. Ha nem sírunk a Legfelsőbbhöz, a Supreme-hoz megbocsátásért, akkor saját negatív tulajdonságaink felerősödnek. Törekvésünkkel, imánkkal, meditációnkkal, odaadásunkkal és Isten Akaratával való egységünkkel kérnünk kell Istent, hogy bocsássa meg minden tudatos és öntudatlan hibánkat. Kérnünk kell Őt, hogy világosítsa meg öntudatlan hibáinkat, hogy tisztában legyünk velük és ne kövessük el őket újra.
Ha hibáink nem nyernek bocsánatot, akkor sohasem lesz tisztaság a testünkben, az életerőnkben, az elménkben és a szívünkben, és lényünk ezen részeiben semmit sem tudunk befogadni Istentől. A lélek mindig kap valamit Istentől, mert a lélek mindig tiszta. De a szív nem mindig tiszta, a test, az életerő és az elme pedig egy sötét őserdő. Ha a hibák nem nyernek bocsánatot, akkor a testben, az életerőben és az elmében nem történhet meg a megtisztulás. És ha nincs jelen a tisztaság, akkor azok az isteni erők, amikért imádkozunk, soha nem költözhetnek tartósan az életünkbe. Csak ha Isten megbocsátja a hibáinkat, és teljes tudatunkban tisztaságot nyerünk, akkor leszünk képesek növelni fogékonyságunkat és bőséges mértékben fogadni Isten isteni tulajdonságait.
Ha imádkozunk Isten Megbocsátás-Fényéért, és ha törekvésünk és fogékonyságunk elég erős, akkor Isten Könyörülete mindenképp eltávolítja azokat a rossz erőket, amelyek a gondot okozzák, és ugyanakkor megnöveli lelkünk fényét, ezzel pedig megakadályozza, hogy az erők romba döntsék törekvésünket. A törekvés a mi szerepünk, a Könyörület és a Megbocsátás pedig Isten szerepe. Mindegy hány hibát követünk is el, Isten több mint kész megbocsátani nekünk, ha megadjuk neki az esélyt. Lelkesnek és elszántnak is kell lennünk arra, hogy helyesen cselekedjünk, és ne kövessük el ugyanazt a hibát újra meg újra, évről évre.
Ha bocsánatot nyertünk, a legédesebb érzés lesz a szívünkben, és ebben az édességben valódi tisztaságot érzünk majd. Akkor tudni fogjuk, hogy Isten megbocsátott nekünk. Ezzel az édes érzéssel hatalmas tettrekészségünk és elszántságunk lesz, hogy a Legfelsőbbnek az Ő saját módján szerezzünk örömet, és érezni fogjuk, hogy csak Őérte vagyunk. Tehát ha érezzük ezt az édességet és az Isten megörvendeztetésére irányuló tettrekészséget, akkor tudni fogjuk, hogy Isten megbocsátott nekünk.