Aztán itt középen van az értelem. Tulajdonképpen a mai ember ebben él. Az értelmében mindenki hisz, a materialista is, pedig nem látja, gondolatai nem foghatók meg, de tudja, hogy léteznek. Világunk egy értelmi világ, korszakunk az értelem korszaka. Az értelem fejlesztése a cél, mert a társadalom is azt honorálja. Nélküle elképzelhetetlen az életünk. Ma mindenki tanulni akar, fejleszteni mentális képességeit, mert az a fegyvere. Ma rendszerint ésszel és nem ököllel harcol a világ.

Értelmi világunk fő jellegzetessége a materializmus, a külső világba vetett hit, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az értelem minden problémánk megoldását a külső körülmények átszervezésével kísérli megoldani. Így jelenlegi korszakunkban az emberiség nagyon sokféle rendszert élt és él át, keresve a célravezető utat problémái megoldására, úgy mint kapitalizmus, szocializmus, kommunizmus, fasizmus. Persze értelmi korszakunk összehasonlíthatatlanul jobb, mint például a vitális korszak volt. Úgyhogy a fejlődés nyilvánvaló. De az emberi értelem nem tökéletes, képességei végesek, és a rengeteg pozitív dolog mellett, amellyel az értelem megörvendeztet, van egy néhány olyan tulajdonsága, amely az életünket nem könnyebbé teszi, hanem inkább megnehezíti. Az értelem sok mindent ad nekünk, civilizációt, technikai fejlődést stb., de egyet nem adott, nem ad és nem is fog adni, mert neki sincs, az pedig a béke. Ez azért van, mert a szabadon, ellenőrzés nélkül, magára hagyott értelem a kétség, félelem, aggodalom, gond, irigység, féltékenység áldozata. Egy teljesen szabad préda, amelyet az említett állapotok, mint hiénák, szétmarcangolnak.

A belső béke ma az emberiség legnagyobb hiánycikke. Lehet, hogy kívül mosolyogsz, kedves vagy, de hogy belül mit élsz át, az nem látható. Hogy milyen érzésekkel jársz az emberek között, az kívülről nem látszik. Hogy az ember közvetlen környezetének sokszor mit kell elviselni, azt nem látják a szomszédok. Hogy az embernek saját magának mit kell elviselnie saját magától, azt rendszerint a közvetlen környezete sem látja. Képzelj el egy olyan világot, ahol nincs veszekedés, harag, agresszió, még csak hangos szó sincs. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy a szüleiknek csak a mosolygós arcát ismerik, valamint a türelmet és a toleranciát. Béke, béke, minden ember életében csak béke. Ez infantilis utópia, mondanák sokan. Rendben van. Mi, mostani emberek nem vagyunk képesek ezt megtenni. De lássuk, próbáljuk megközelíteni. Kezdjük az értelmünknél. Most arról beszélünk.

Az értelem legfőbb tulajdonsága a kétség. Ahogyan a testünkben vér kering, ugyanúgy az értelem keringésének a kétség a motorja. A kétség teszi az értelmet kutatóvá, ezért mindig tovább keres, nem fogadja el a már meglévőt. Mindig jobbat és újabbat akar feltalálni. Ez jó is a laboratóriumokban, a tudományos munkában, de sajnos ehhez a tulajdonsághoz nincs egy külön kapcsoló, nem lehet megállítani, és így az mindig működik. Az értelem mindenkiben kételkedik, feleségben, férjben, gyerekben, barátban, üzlettársban, emberben és Istenben. De nemcsak mindenki másban, hanem önmagában is. Nemcsak mások elképzeléseit kérdőjelezi meg, hanem a saját maga szülte ötletben sem biztos. Az értelmi életünk alapja nem a bizalom, a biztonság. Az életünk általa egy hatalmas bizonytalanságba sodródik, amelynek eredménye egész biztosan belső békénk elvesztése.

Értelmünk másik fő tulajdonsága a választás. Az értelem mindent szétválaszt, mindent és mindenkit külön vizsgál, értékel és raktároz. Az értelem elválaszt minket másoktól, mások problémáitól, és másokat a mi problémáinktól. Ezért egyedül érezzük magunkat. Vagyok én, és van a világ. Vagyok én, és vannak más egyének, persze ők nem olyan jók, mint én vagyok. Ők nem látnak olyan tisztán, mint én látok. Ez még nem is lenne olyan nagy baj. A probléma inkább az, hogy ez az állandóan jelenlévő elválasztás az egységérzést teljesen megakadályozza. Ebből kifolyólag az ember képtelen mások érzéseit megérteni, indítékait átérezni. Ennek az eredménye pedig az ítélet. Folytonos ítéletek és előítéletek sikátoraiban bolyongunk, amelyek egyszerűen beszűkítenek minket. Az ítélet egy termőtalaj. Mi terem benne? A bosszúság, az antipátia, a gyűlölet, az irigység, a féltékenység és még más hasonló gyomnövények, amelyek a belső béke virága elől veszik el a táplálékot, a fényt.

Másik fontos tulajdonsága az értelemnek az uralkodás. Az értelem alapjában véve ural minket, a tulajdonost is. Reggel fölébredünk, és megindul a film. Egyik gondolat jön a másik után, a biztonsági távolság betartása nélkül. Arra nincs idő, az értelem siet. A gondolatok villámszerű váltásával az értelem mindig új irányt szül, amely aztán ismét szétágazik rengeteg zsákutcába végződve, egy ellenőrizhetetlen, megismételhetetlen káoszt eredményezve. Végül az egészet eldobva visszatér kiindulópontjához, hogy egy újabb körözéssel próbáljon megoldást találni. A gondolatok ellenőrizhetetlen tálalásával azonban mindig jön a körítés is. Hogy mire gondolok? A gondolatok érzéseket keltenek, amelyeket át kell élnünk, akkor is, ha azok rosszak. Ha érzéseinket nem a valóság szülte, hanem csak egy-egy gondolat által jöttek létre, akkor is termelődik az adrenalin, beszűkülnek az erek, és az érzéssel járó minden reakció létrejön. Mert a hormonjaink nem értik a viccet. Az ember reakcióit, harmóniáját a valóság kisebb, míg a képzelet nagyobb mértékben befolyásolja. Ez pedig nemcsak békénket, hanem egészségünket is aláássa. Így az ember saját értelme szülte aggodalmakon és félelmeken keresztül képes magas vérnyomást, gyomorfekélyt és még mit tudom mi minden egyéb szenvedést összeszedni.

Az értelem negatív dominanciával működik. Ezt ismerjük, hiszen ha valami váratlanul bekövetkezik, mindnyájan a rosszra gondolunk, ami történhetett volna vagy történhetne. Vagy nem? Például ha családtagunk a szokás ellenére este nem jön haza, van valaki köztünk, aki boldogan hátradől a széken és örül, hogy a társának milyen jól megy sorsa most valahol? Nem, megijedünk és mindenféle rossz dologgal kezdünk számolni, az idő múlásával pedig meg is barátkozunk ezekkel a gondolatokkal. Aztán a késés növekedése mind mélyebben és mélyebben visz bele az elképzelt katasztrófába. Az éjszaka közepe körül már látjuk magunkat gyászruhában a koporsó mögött ballagni. Persze aztán kiderül, hogy nincs is semmi baj. Ezt már mindnyájan átéltük. A megoldásra a nehezebb út az értelem ellenőrzése. Ehelyett az értelem kitalálta a mobil telefont. Így felhívhatjuk a kedvest, hogy mi történt. De a mobil is elromolhat, és akkor ismét itt a baj.

Mindezen keresztül az értelem uralmában tart minket. Gondolataival annyira azonosulunk, hogy szent meggyőződésünkké válik, hogy mi vagyunk az értelem. Azt a tényt, hogy az értelem lényünknek csak egy része, és pusztán eszköznek kellene lennie, még csak meg sem tudjuk közelíteni. Értelmi világunk filozófiai alaptétele: „Gondolkodom, tehát vagyok”. Ebből az értelem dualitása folytán azt következteti ki, hogy ha nem gondolkodom, akkor nem vagyok, megszűnök  létezni. Pedig ez távolról sem igaz. Az értelem nemcsak minket ural, hanem környezetét, a világot is uralni akarja. Ismerjük az uralkodó típusokat, hogyne ismernénk, mert köztünk élnek, vagy akár mi magunk vagyunk azok. Ők a munkahelyen, a családban, az üzleti életben mindenkit szeretnének uralni. Ez alól a tulajdonság alól ritka a kivétel. Kiben több, kiben kevesebb, de mindenkiben ott van.

Az ugye már teljesen világos, hogy a béke a szabadjára engedett értelemben nem keresendő. Testünk egy eszköz, amelynek parancsolni tudunk, mozgásait ellenőrizzük. Ezt a képességet egyesek művészi szinten művelik. A test ellenőrzését a színészek, táncosok, akrobaták magas mesteri szintre fejlesztették. Már az iskolákban tanítjuk a kisgyermekeket mozgásaik fejlesztésére, testük ellenőrzésére. Ugyanakkor az ember, bizonyos mértékig, a vitális lényét is uralja. Ezt el is várja, sőt követeli tőle a társadalom a törvény és az erkölcs előírásaival. De senki nem akar arra gondolni, hogy a legnagyobb bajkeverőjét, az értelmét próbálja uralni.

Azt már az állati világban is láthatjuk, hogy a vitális lény uralja a testet, parancsol neki. Mozgatja a testet, miatta küzd és fut a test. Életét menti, vagy életet rabol. A túlélési ösztön uralja a testet. A fajfenntartási ösztön uralja a testet. A vitális lény a test fölött áll, ezért tud rá hatni. Persze csak korlátozott mértékben képes a test tunyaságát legyőzni. Az állat, ha nem éhes, nem szomjas, nem gyötri szexuális vágy vagy nem zavarják élősködők, nem kel föl, hogy valamit alkosson, vagy egy célt kövessen.

Az ember esetében láthatjuk, hogy az értelem még tökéletesebben uralja a testet. Céljáért az ember szembeszáll a test tunyaságával, lustaságával. Az értelem ugyanakkor, mivel a vitális lény fölött áll a fejlődési létrán, képes bizonyos fokig uralni az ösztönöket. Sok ember képes lenne elvből meghalni, sokan meg is teszik. Inkább mi halunk éhen, minthogy gyerekünket éheztessük. Tehát az értelmünk képes nemcsak a test mozgásait, hanem az ösztön-világunkat is nagy mértékben uralni. De hogyan tudjuk uralni értelmünket, gondolatvilágunkat? Ha megpróbáljuk megállítani gondolatainkat vagy irányítani, akaratunkkal megszabni gondolataink témáját, akkor látjuk, hogy ez nem megy. Ténylegesen ki vagyunk szolgáltatva nekik. Nem vagyunk képesek az értelmünkkel uralni az értelmünket, mert a saját értelmi erőnk nem erősebb, mint az értelmünk. A vitális lényünk erősebb, mint a testünk, az értelmünk erősebb, mint testünk és a vitális lényünk, de nem erősebb önmagunknál.

Tehát tovább kell lépnünk. A felsorolásból is látható, hogy az értelem után a következő lépés a spirituális szívhez vezet. A spirituális szívbe lépve, a spirituális szívben élve az értelmet bizonyos fokig már spontán is uralni tudjuk. Az értelem kétkedő, szétválasztói, uralkodási tulajdonságait nem vagyunk képesek megváltoztatni mindaddig, amíg értelmünkben élünk. Csak akkor tudjuk értelmünket erőlködés nélkül eszközként használni, ha megtanulunk lényünk még magasabb, még belsőbb részeiben időzni, élni. Mert csak akkor tudunk boldogan és szabadon az értelem képességeinek örülni. A teljes uralmat lényünk minden része fölött azonban csak akkor érjük el, ha a Belső Lényünkkel, a lélekkel végérvényesen egyesülünk.

Gunagriha (Sri Chinmoy tanítványa)

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja