Egy őszinte ember ígérete

 

Aki ígéretet tesz, az nagyszerű szellem.
Aki ígéretet teljesít, az jóságos szív.

Egy őszinte ember ígérete

Ez egy igaz történet két barátról. Egy nap egy fiatalember azt mondta a legjobb barátjának: – Látom, hogy egy nap nagy és gazdag leszel.
– Nevetséges – legyintett a barátja. – Hogy lennék én nagy és gazdag?
– Pedig látom. A homlokodra van írva.
– Jól van, ha gazdag leszek, adok neked tízezer rúpiát.
– Ezt komolyan gondolod? – kérdezte az első. – Ha igen, add írásba.
Erre a második leírta: „Tízezer rúpiát adok neked, ha valaha is nagy és gazdag leszek.” És aláírta a nevét.
A fiatalember megtartotta a feljegyzést, amit a barátjától kapott, de sosem vette komolyan. Az egyességet viccből kötötték. Úgy adódott, hogy tíz vagy tizenkét év múlva ez a barát tényleg gazdag és nagy lett, míg a másik sajnos meglehetősen szegény maradt. Addigra a barátok elszakadtak egymástól, és mindketten élték a maguk külön életét. Ennek ellenére a szegény barát továbbra is megőrizte a feljegyzést, bár úgy érezte, hogy mivel csak tréfa volt, nem kapná meg a pénzt.
Váratlanul a szegény ember súlyosan megbetegedett. Mikor már majdnem meghalt, odahívatta a fiát, aki még csak hétéves volt, és így szólt hozzá: – Fiam, kérlek, hozd ide nekem azt a dobozt az ablak mellől. Van benne valami nagyon értékes, amit neked tartogattam.
A fiú annyira szomorú volt, hogy az apja haldoklik, hogy nem akarta odavinni a dobozt. Úgy érezte, semmi sem lehet értékesebb az apja életénél. De az apa ragaszkodott hozzá, hogy a fiú menjen, és hozza a dobozt. És akkor az apa elkezdte mondani: – Amikor meghalok … – erre a kisfiú és az anyja rögtön sírva fakadt. De az apa csak folytatta: – Ha meghaltam, menj el ehhez az emberhez, és mutasd meg neki, mit írt!
A feleség és a fiú megnézték a papírt, és döbbenten látták, hogy a gazdag ember azt ígérte a barátjának, hogy ad neki tízezer rúpiát. De akkor semmi másra nem tudtak gondolni, csak szerettükre, aki készült otthagyni őket.
A szegény ember hamarosan meghalt. A barátságuk annyira elenyészett már, hogy a gazdag ember, aki egykor a szegény ember legjobb barátja volt, el sem jött búcsút venni tőle, mielőtt az eltávozott ebből a világból. De három vagy négy hét múlva a fiú elvitte a feljegyzést a gazdag emberhez. A gazdag embernek sok szolgája volt. Először nem akarták a kisfiúnak megengedni, hogy zavarja a gazdájukat. De végül, mivel látták, hogy csak egy ártatlan gyermek, hagyták, hogy bemenjen.
A fiú odaadta a cédulát a gazdag embernek. Az elolvasta, és megkérdezte: – Ezt én írtam?
– Nem tudom – felelte a fiú. – Apám, mielőtt meghalt, nekem adta, hogy adjam oda önnek. – A fiú majdnem sírt.
A gazdag ember odahívatta az egyik titkárát.
– Sok évvel ezelőtt azt ígértem a fiú apjának, hogy adok neki tízezer rúpiát, ha egyszer gazdag és nagy leszek. Már hét éve gazdag vagyok. Kérem, számolja ki, mennyi kamatot kell adnom a tízezer rúpián túl.
– További hétezer rúpiát – mondta a titkár –, ami összesen tizenhétezer rúpia.
A gazdag ember azonnal kiállított egy csekket tizenhétezer rúpiáról, és odaadta a kisfiúnak.
– Ezt vidd gyorsan édesanyádnak! Egyenesen hozzá menj!
Így tartotta be ígéretét egy őszinte ember.

Sri Chinmoy