Aki ígéretet tesz, az nagyszerű szellem.
Aki ígéretet teljesít, az jóságos szív.
Egy őszinte ember ígérete
Ez egy igaz történet két barátról. Egy nap egy fiatalember azt mondta a legjobb barátjának: – Látom, hogy egy nap nagy és gazdag leszel.
– Nevetséges – legyintett a barátja. – Hogy lennék én nagy és gazdag?
– Pedig látom. A homlokodra van írva.
– Jól van, ha gazdag leszek, adok neked tízezer rúpiát.
– Ezt komolyan gondolod? – kérdezte az első. – Ha igen, add írásba.
Erre a második leírta: „Tízezer rúpiát adok neked, ha valaha is nagy és gazdag leszek.” És aláírta a nevét.
A fiatalember megtartotta a feljegyzést, amit a barátjától kapott, de sosem vette komolyan. Az egyességet viccből kötötték. Úgy adódott, hogy tíz vagy tizenkét év múlva ez a barát tényleg gazdag és nagy lett, míg a másik sajnos meglehetősen szegény maradt. Addigra a barátok elszakadtak egymástól, és mindketten élték a maguk külön életét. Ennek ellenére a szegény barát továbbra is megőrizte a feljegyzést, bár úgy érezte, hogy mivel csak tréfa volt, nem kapná meg a pénzt.
Váratlanul a szegény ember súlyosan megbetegedett. Mikor már majdnem meghalt, odahívatta a fiát, aki még csak hétéves volt, és így szólt hozzá: – Fiam, kérlek, hozd ide nekem azt a dobozt az ablak mellől. Van benne valami nagyon értékes, amit neked tartogattam.
A fiú annyira szomorú volt, hogy az apja haldoklik, hogy nem akarta odavinni a dobozt. Úgy érezte, semmi sem lehet értékesebb az apja életénél. De az apa ragaszkodott hozzá, hogy a fiú menjen, és hozza a dobozt. És akkor az apa elkezdte mondani: – Amikor meghalok … – erre a kisfiú és az anyja rögtön sírva fakadt. De az apa csak folytatta: – Ha meghaltam, menj el ehhez az emberhez, és mutasd meg neki, mit írt!
A feleség és a fiú megnézték a papírt, és döbbenten látták, hogy a gazdag ember azt ígérte a barátjának, hogy ad neki tízezer rúpiát. De akkor semmi másra nem tudtak gondolni, csak szerettükre, aki készült otthagyni őket.
A szegény ember hamarosan meghalt. A barátságuk annyira elenyészett már, hogy a gazdag ember, aki egykor a szegény ember legjobb barátja volt, el sem jött búcsút venni tőle, mielőtt az eltávozott ebből a világból. De három vagy négy hét múlva a fiú elvitte a feljegyzést a gazdag emberhez. A gazdag embernek sok szolgája volt. Először nem akarták a kisfiúnak megengedni, hogy zavarja a gazdájukat. De végül, mivel látták, hogy csak egy ártatlan gyermek, hagyták, hogy bemenjen.
A fiú odaadta a cédulát a gazdag embernek. Az elolvasta, és megkérdezte: – Ezt én írtam?
– Nem tudom – felelte a fiú. – Apám, mielőtt meghalt, nekem adta, hogy adjam oda önnek. – A fiú majdnem sírt.
A gazdag ember odahívatta az egyik titkárát.
– Sok évvel ezelőtt azt ígértem a fiú apjának, hogy adok neki tízezer rúpiát, ha egyszer gazdag és nagy leszek. Már hét éve gazdag vagyok. Kérem, számolja ki, mennyi kamatot kell adnom a tízezer rúpián túl.
– További hétezer rúpiát – mondta a titkár –, ami összesen tizenhétezer rúpia.
A gazdag ember azonnal kiállított egy csekket tizenhétezer rúpiáról, és odaadta a kisfiúnak.
– Ezt vidd gyorsan édesanyádnak! Egyenesen hozzá menj!
Így tartotta be ígéretét egy őszinte ember.
Sri Chinmoy