Test – életerő – elme – spirituális szív – lélek
A test: a lélek otthona
A lélek, ami Istennek egy tudatos isteni része, a fizikai testben kell éljen ahhoz, hogy fejlődhessen. A templomban ott van az oltár. Hasonlóan, a test is egy templom, és a templomban ott van az oltár, a lélek.
A fizikai test, mint olyan, nagyon korlátozott. Természetétől fogva letargikus, egy tapodtat sem akar mozdulni. A Fény egyre csak ereszkedik és ereszkedik alá, de a fizikai rész lényünk legalacsonyabb része, és a Fény itt rendkívül nehezen tud működni. A test az utolsó terület, ami Fényt kap, de ha valaki elkezd tudatosan törekedni, akkor fokozatosan az egész lénye törekedni kezd. Lelke törekszik, szíve törekszik, értelme törekszik, életereje törekszik, és végül teste is törekszik. Amikor a törekvőnek a fizikai része elkezd eggyé válni a lélek inspirációjával és törekvésével, akkor Isten Fénye alkalmas befogadó edényt talál benne.
Az életerő: az érzelmek székhelye
Amikor az életerő szót használom, természetünk dinamikus, érzelmi részére gondolok – egy olyan energiára, amellyel élhetünk, vagy visszaélhetünk, amit használhatunk emberi vagy isteni módon.
Az emberi életerő olyan érzelmeket foglal magába, mint a közönséges öröm, bánat, harag és izgalom. Az érzelem önmagában nem rossz, ha nem élünk vissza vele. Amikor visszaélünk vele, megpróbálunk birtokolni valakit vagy valamit, vagy akár az egész világot. Ily módon az emberi életerő elvakít és korlátoz bennünket, és végül elszívja fizikai és szellemi energiánkat.
Az isteni életerő azonban így szól: ,,Tudom, hogyan kell kitárnom szeretet-szárnyamat. Miért? Mert egyedül így nyerhetek elégedettséget.” Az isteni érzelem kiterjeszti tudatunkat és mindig szívesen látott vendég. Belső törekvésünk kifejeződése. A belső égbolt magasságába emel minket.
Ha azt akarod, hogy valami megtörténjen
Az életedben,
Akkor életerődnek a forradalmi úttörő
Szerepét kell játszania.
Az elme: nyugtalanság-felszín, csendesség-mélység
Eddig az elme volt az emberiség legnagyobb vívmánya. Segítségével a tudomány és fizikai világunk hatalmas mértékben fejlődött. Az érvelő értelem mindazonáltal akadály a spirituális kereső számára. Az értelem szeret információt gyűjteni, az információ azonban egy cseppnyi belső bölcsességet sem ad.
Ha már tudatára ébredtünk, hogy az értelmet nem megfelelően használjuk, de az Isteni szolgálatába állíthatjuk, akkor egy lépéssel előrébb jutottunk. A következő lépés, hogy megtudjuk, mit rejt az értelem – milyen képességeket és lehetőségeket testesít már meg. Az óceán felszíne csupa nyugtalanság, de ha megfigyeljük az óceán mélyét, az csupa béke és csendesség. Hasonlóképp az értelem is felszínén tele van kavargással, feszültséggel, sötétséggel, de ha a mélyére hatolunk, messze a kétség birodalmán túl megtaláljuk a felsőbb értelmet. Most nem igazán ismerjük a Végtelenséget, az Örökkévalóságot és a Halhatatlanságot. Ezek csak homályos fogalmak, amelyeket a fizikai értelem nem tud megragadni. De ha bejutunk a felsőbb értelembe, akkor ezeket a dolgokat látjuk majd a valódi Valóságnak.
Az ima, mely fent szárnyal,
Megnyitja számodra a tökéletesség kapuját.
Az értelem, mely magába merül,
Megmutatja neked az elégedettség szobáját.
A szív: bejárat a lélekhez
A lélek után tisztaságban és isteniségben a következő a szív. Nem a testi szívről beszélek, ami csak egy szerv, hanem a spirituális szívről. A spirituális szív mellkasod közepén található, léted központjában. A lélek tudata átitatja az egész testet, de a lélek leggyakrabban úgy dönt, hogy a szívben marad. Ha a szívedre koncentrálsz, akkor a lélek ajtaján kopogtatsz, ami a Legfelsőbb Úr ajtaja.
Spirituális tanulmányaid során a szív rendkívül fontos, mivel a szív képviseli az azonosulást. Ha valamivé válni akarsz, azonosulnod kell az adott dologgal. Ránézel egy virágra, és csodálod a szépségét és az illatát. Azután megpróbálsz pontosan ugyanabba a tudatba belenőni, mint amit a virág megtestesít: a virág szépségébe és tisztaságába. A spirituális életben is, amikor belépünk a szívbe, azonnal azonosulunk fényével, békéjével, erejével és üdvösségével. Azonosulásunknál fogva isteni valósággá válunk. Ha a Legfelsőbbet olyan hamar el akarjuk érni, ahogy csak lehet, akkor a szív útját kell követnünk, hogy lelkünk fénye felszínre jöhessen.
Szíved belső madarát
Elvárás-csúcsodon túl látod majd
Énekelni és szárnyalni,
Ha hagyod,
Hogy szíved hajnalcsillaga
Magához intse külső életed.
A lélek: Isten képviselője
Ha most magunkra gondolunk, a testünkre gondolunk, és nem a lelkünkre. Sajnos állandóan az alacsonyabb részünkkel azonosulunk. Lényünk olyan, mint egy ház, mely a mi tulajdonunk. A harmadik emeletet sosem használjuk, hanem minden időnket az alagsorban vagy a földszinten töltjük. A harmadik emelet is a miénk, csak találnánk végre meg az odavezető utat.
A lélek harcol a kétség, a zavarodottság, a tudatlanság, a tökéletlenség, a korlátozottság, az aggodalom és hasonlók ellen. Megpróbálja feltárni saját belső isteniségét, és képessége szerint megalapozni az isteni Igazságot a földön. A lélek feltárja, amit mindig is tudott, de miközben feltárja, növekszik és gazdagodik azáltal, hogy magába olvasztja földi tapasztalatai lényegét. Eközben a fizikai tudat egyre inkább megismeri a lélek korlátlan isteni képességét.
Isten kozmikus színjátékéban
Az isteniség a lelket használja arra,
Hogy lehozza a Fény és a Gyönyör üzenetét,
Egészen a Föld-tudat szívébe.
Felébredt testem
Dicsőségtől dicsőségig megy.
Átalakult életerőm
Dicsőségtől dicsőségig menetel.
Megvilágosult értelmem
Dicsőségtől dicsőségig fut.
Felszabadult szívem
Dicsőségtől dicsőségig repül.
Beteljesedett lelkem
Dicsőségtől dicsőségig táncol.
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja