Az értelem egy lift, amellyel mehetsz lefelé, a pokol felé, vagy felfelé, a mennyország felé. Ebben a liftben van egy gomb, amely a liftet mindig felfele irányítja. S hogy mi ez a gomb: a mosoly.

Ha meditálsz, és egy kis békét, szeretetet nyersz általa, akkor azt szét kell szórni, tovább kell adni, mert másképpen nem gyarapodik. Tehát mosolyogj! Isten csak akkor ad újabb táplálékot, ha azt továbbadjuk a világnak. Ha nem meditálsz, és még nem tettél szert belső békére, de meg akarod azt szerezni, ez akkor is érvényes rád. Ez a gyorsabb út: add át kevés kincsedet másoknak, hagyd, hogy átáramoljon rajtad, mert így még gyorsabban és több belső vagyonra teszel szert. Nem az a gazdag, akinek sok van, hanem az, aki sokat ad, tartja a régi mondás.

A mosoly szerepe belülről kifelé az, hogy megmutatja belső, általában pozitív hozzáállásunkat egy bizonyos dologhoz vagy személyhez. Így a mosoly, amikor belülről fakad, egyfajta közlés, amely a belső állapotot közvetíti a világnak. Tehát egy belülről kifelé tartó üzenet.
A mosolynak szerepe van kívülről befelé is, amiről azonban csak kevesen tudnak. A mosoly kívülről befelé alkotó tevékenységet folytat. Azt hozza létre, amit kifejez. Így ha a mosoly csak kívül jön létre, akkor egy üzenetet visz befele: pozitívnak kell lenni. Tehát ha nincs sok okod arra, hogy őszintén mosolyogj, akkor nagyon sokat kell mosolyognod, hogy feltöltődjenek a belső tartalékaid. Ez hasonlít az edzéshez, az izomzat fejlesztéséhez. Ha erős izmaid vannak, akkor nagy súlyokat tudsz mozgatni. De ha elkezdesz súlyokat mozgatni, és mindig a tűrőképességed határáig mész, akkor elkezd fejlődni, nőni az izomzat. Ezt teszi a mosoly is; ha gyakorlod, a boldogságizmaidat edzi, belső békédet, harmóniádat építi.

A mosoly nyitás a világgal szemben. Mosoly nélkül magadra maradsz, mert bezárkóztál. A mosoly a béke, a szeretet, a boldogság, vagyis az élet értelmének az üzenete. Benned van jóság és szeretet, miért is ne lenne, és ez neked elég; de ha ebből semmit sem adsz át az embereknek, és bent őrzöd a lakásodban, akkor mi értelme az ittlétednek, úgy értem a földi tartózkodásodnak? Ha vagyonra törekszel, de nem akarsz egy fityinget sem kiadni belőle, akkor miért dolgozol érte keményen? Ha hét lakat alatt őrződ a pénzed, és mindig el van zárva, akkor csak meg fog dohosodni, te pedig élhetsz majd koldusként. Egyébként ilyen emberek is vannak. Bécsben történt, hogy egy hajléktalan halála után 250 ezer dollár értékű készpénzt találtak a cuccai között, amit az állam örökölt. Képzeld mennyit cipelte és féltette a bankókat, hogy aztán az egészet adóba fizesse.

Ha nem költöd el a pénzed szegény vagy, ha nem adod ki belső értékeidet, boldogtalan vagy. Ha mind külsőleg, mind belsőleg gazdag akarsz lenni, kell mozogjon a vagyonod azért, hogy az energia szabad áramlatának része lehess. A pénzben a legszebb az, amikor elköltjük, vagy szívünk szerint odaadjuk. Így van ez a belső valutával, a mosollyal is. De vigyázz, mosolyodat szíved szeretete kísérje, mert ha nem így teszel, akkor hamis pénzzel fizettél! Tehát mindig mutasd ki pozitív érzéseidet, értékelve például mások kedvességét, mert ezzel kamatozik a ,,pénzed”.

Ne értékeld le a mosolyt! A mosoly, amely mögött nincs elvárás, nincs gondolat, csak a szeretet érzése, az egy nagy erő. Erő, amely jobbá téve az embereket jobbá teszi a világot. Pozitív energia, amelyet kibocsátasz, és önmagától visszatalál hozzád. A mosoly nem csak külső üzenet, külső pozitív erő, amelyet értelmileg kielemezhetsz és értékelhetsz. A mosoly egy pozitív, belső erő hordozója, akár látja ezt az értelem, akár nem. Egy mindig őszintén mosolygó ember legyőzhetetlen.

A mosoly az értelem derűs állapotát hozza magával. Az értelem morcos, ködbe borult állapota a mosoly szellőjétől kitisztul, figyeld meg ezt magadon. Figyelj jobban a pozitív dolgaidra!
A mosoly, ha nem is oldja meg mindig a problémáidat, feloldja azokat. Akár mosolyogsz, akár nem, a probléma az probléma marad – akkor miért ne mosolyognál? Ha a problémád buktatóján állva mosolyogni tudsz, akkor értelmed könnyebben találja meg a megoldást. Amikor valaki valami nagy butaságot követ el munka közben, és az értelmem elkezd morogni: ,,Na, a fene egye meg, ezt most megint nekem kell kimosnom”, rajtakapom magam, hogy elmosolyodom. Ettől az egész helyzet komorsága oda lesz, és már ki is nevetem magam, hogy milyen komolyan álltam hozzá kezdetben a dologhoz, pedig milyen egyszerű! Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tudatot, milyen energiát használsz. Te is meglátod majd, csak figyelj jobban a pozitív dolgaidra!

A mosoly nem csak azt teszi boldoggá, erőssé, aki mosolyog, hanem azt is, akire mosolyognak, még akkor is, ha ezt ő nem látja, vagy nem veszi rögtön észre.
A mosoly megosztás. Feltisztult, kiderült, felhőmentes lélek-égboltod osztod meg a világgal. Egy kis fényt viszel mások életébe. Légy istenien milliomos, és adj és adj! Mosolyodon keresztül juttass boldogságot másoknak! Ezt mindenki elfogadja, ha tudja ezt, ha nem, ha akarja, ha nem. Százszor annyit kapsz vissza, mint amennyit odaadtál, persze csak akkor, ha nem vársz el érte egy fittyinget sem.

Ha nem mosolygunk, akkor az élet játékában nem használjuk ki, nem értékesítjük egy nagyon nagy előnyünket, mert a mosoly az adu. Milyen játékos az, akinek kezében az adu, de nem játssza ki azt, és emiatt veszít? Miért is rendelkezel aduval, ha nem akarsz, vagy nem tudsz vele játszani? Vagyis miért élsz, ha nem akarsz gazdag lenni? Tehát adj!

Soha ne nézz tükörbe anélkül, hogy ott egy tökéletes, őszinte mosolyt ne látnál! Ilyenkor gyűjtöd a pénzed. Soha ne várd meg, hogy rád mosolyogjanak, mosolyogj elsőnek! Soha ne nézz embertársadra mosoly nélkül!

A keleti földrészen nehezebb előre mosolyogni az emberekre, mert ott mindenki rád mosolyog, úgy, mintha már évek óta rád várna. Keleten és a Távol-Keleten a mosoly kultúra. Úgy tűnik, az emberek arrafelé többet tudnak a fent leírtakról. A mosoly tulajdonképpen a lét művészetének egy tartozéka, olyan értelemben, hogy eszköze is – mert nem lehetsz a léted művésze, ha nem mosolyogsz -, de ugyanakkor kifejezése is, mert a mosolyod létművészi alkotásod hírnöke a világ felé.

Nálunk, Európában is nehéz bárhol, akárkinek előre mosolyogni, mert az emberek megdöbbennek, és félni kezdenek tőled. Félnek, hogy akarsz valamit, vagy valami bajod van, mármint a dinnyéddel. Próbáld meg, tényleg nem egyszerű!
Ha például a földalatti megállójában végigmész az emberek közt, és elkezdesz mindenkire mosolyogni, nem csak úgy félszegen, hanem teljességében, őszintén, úgy, ahogy magadnak mosolyogsz a tükörben, akkor nem lesz nagy sikered. Könnyedén megszámolhatod, hányan mosolyognak vissza. Az emberek nagy része elfordul, vagy másfelé néz, de azért szemmel tart téged, és reméli, hogy ennél nagyobb baj nem történik. – Mit is akarhat? – gondolják. – Szegény, de nem csoda, ő is csak ennek a szörnyű világnak az áldozata. De most mondok valamit: akkor is ha bolondnak tartanak, az emberek kaptak valamit, valami jót, és még utána visszaemlékeznek arra a mosolygós bolondra. Ha őszintén mosolyogsz, mindig adsz.
Ezen a mosolytalan világon ideje lenne változtatni. Ki más teheti meg, ha nem mi, te és én?

Gyakorlat a hétköznapokra: Vásárolj erőt a bevásárlóközpontban

Ez egy olyan példa, amelyet én magam éltem át, és amelyet te is átélhetsz, kipróbálhatsz. Végig kellett mennem egy szombati napon Bécs legnagyobb bevásárlóközpontján, az egész SC Süd-ön. Ez Európa legnagyobb konzumtemploma, ahol a konzum hívői a fogyasztói társadalom megszámlálhatatlan bálványát imádják. Ez valóban így van. Amerikában láttam, hogy a kirakott áruk végigböngészése a vasárnapi családi program, amelyre szépen felöltözve jönnek az emberek, ugyanúgy, mint ahogy gyerekkoromban az unalmas istentiszteletre cipeltek magukkal engem a felnőttek. Ott azért volt rossz, mert nem szabadott ugrálni, játszani, és nem értettem semmit. Ezt az újfajta vallást sem értem, mert ha valamire szükségem van, megvásárolom legfeljebb 3 perc alatt, és kész. Soha nem szerettem az ilyen helyeket, mert a tömeg elszívta az energiámat. Minden bevásárlás után fáradt voltam, a fejem zsongott, a lábaimból kiment az erő – igaz, ilyesmire nehéz is engem rávenni.
Az említett esetben a feleségem kért, hogy az állítólag ott lévő bioboltban vásároljak meg neki valamit. Ő mindig, mindent megtesz értem, akár kérem, akár nem, ezért nem akartam neki nemet mondani. Később kiderült, hogy ott már megszűnt a biobolt, viszont tanultam, illetve felfedeztem valamit.

Vegyes érzésekkel elindultam, és megnéztem magamnak az embereket: kik is ők, akik elszívják az energiámat? Ezrével voltak, a szó szoros értelmében egymást érték, egymásnak és nekem ütköztek. Gondoltam, ha már itt kell lennem, megpróbálom szeretni ezt a sok ezer embert. Néztem az arcokat, fiatalt, öreget, szegényt, gazdagot, ápoltat és ápolatlant, mindegyikre rámosolyogtam, és szeretetet küldtem pillantásommal, mosolyommal. Ilyenkor szívemből küldöm a szeretetet, egy nagyon erős pozitív energiát, amely bennem is csodálatosan jó érzést vált ki. Ezt képességem szerint mind átadom, illetve továbbadom. Most ezt mindenkinek igyekeztem a tekintete mélyére fecskendezni. Nagyon gyorsan zajlottak le a találkozások, egy másodperc vagy annak töredéke alatt, de minden ember lényének éreztem a rezgését, az állapotának üzenetét, és ami a fő, én is mindenkinek elküldtem üzenetemet. Ez egy meglehetősen intenzív koncentrációs folyamat. Érdekes talán még azt megjegyeznem, hogy egyik kezemen meg tudtam számolni, hányan mosolyogtak vissza rám. Az emberek az ilyen helyeken nincsenek a legjobb tudatállapotukban, és persze idejük sincs. Bevásárlási stresszben vannak. Mert ilyen is van. Ebből a legszörnyűbb fajta a karácsonyi, amelyik a szeretet ünnepének közeledtével járványszerűen tör az emberekre.
Hosszú idő bejárni az egész központot, jó 45 percig tartott. Én egész idő alatt csak a szeretetre összpontosítottam, a mellkasom közepére, ahonnan az erő jött és jött. Amikor a végére értem, tele voltam energiával, friss és boldog voltam; a lábam könnyű volt, futni volt kedvem. Mondtam is magamnak, hogy ez így bizony döfi, érdemes lenne még egyszer végigmennem, pedig nem vásároltam semmi olyasmit, amit pénzért árusítanak.

Vagy talán azért nem találtam meg a bioboltot, mert én ott inkább eladni, mint vásárolni akartam? Nem a megfelelő dologra koncentráltam, és talán mégis ott van az a bolt? Ujjé, erre csak most gondolok, ahogy ezeket a sorokat írom, jobb lesz erről nem szólni a feleségemnek. Pszt!

Gunagriha (Sri Chinmoy tanítványa)

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja